1-es számú feltevés: A Biblia vagy az Isten Igéje vagy nem az

 

2-es számú feltevés: Amennyiben a Biblia az Isten Igéje, a Korán nem az

3-as számú feltevés: Amennyiben a Biblia nem az Isten Igéje, a Korán sem az

Konklúzió: a Korán nem az Isten Igéje

• Al-E-Imrán szúra (3) 3.aya: "Ő küldte le neked fokozatosan a Könyvet az Igazsággal (pl. a Korán), annak megerősitéseként, ami már előtte megvolt. Ő küldte le a Tórát és az Evangéliumot.
  
  
• An-Nisa szúra (4) 136. aya: "Hivők! Higyjetek Istenben, az Ő küldöttében, higgyetek abban a könyvben is, amelyet korábban küldött le. Aki nem hisz Istenben, az angyalaiban, a Könyveiben, a küldötteiben és az Itélet Napjában, az messze eltévelyedett.
  
  
• An-Nisa szúra (4) 163.aya: "Mi egy kinyilatkoztatást adtunk át neked, akárcsak Noénak és az utána jövő prófétáknak, Ábrahámnak, Ismaelnek, Izsáknak, Jákobnak és a Törzseknek, Jézusnak, Jóbnak, Jónásnak, Áronnak és Salamonnak. Dávidnak pedig a Zsoltárok könyvét adtuk".
  

• Al-Isra szúra (17) 55-56. aya: "Urad mindent jól tud mindenkiről, akik az egekben és a földön vannak. Néhány prófétának többet adtunk, mint a másikaknak. Dávidnak például egy Irást adtunk: zsoltárokkal. Mondd: "szólitsátok most azokat, akikről azt állitjátok, hogy istenek, és Őrajta kivül léteznek. Azoknak nem áll a hatalmukban a bajt sem feloldani, sem elháritani felőletek".
  
  
• Al-Anbiya szúra (21) 105. aya: "Megirtuk az Irásban korábbi figyelmeztetés után, hogy az igaz szolgáim fogják megörökölni a földet!"
  
  
  
  Továbbá a Korán olyan messzemenő állitásokat tartalmaz, hogy Mohamed próféta mind az Ó- és Új Szövetségben fel van jegyezve. 

• Al-Araf szúra (7) 157. aya: "...követik a Küldöttet: a tanulatlan Prófétát. Akit korábban feljegyeztek az Irásokban, és ezért megtalálnak a Tórában és az Evangéliumban, aki a jót parancsolja, a rosszat tiltja, megengedi számukra azt, ami a törvény szerint jó, és eltiltja őket attól, ami a törvény szerint rossz, és leveszi róluk a terheket és a bilincseket, amelyek rajtuk voltak. Ezért, akik hisznek neki, melléállnak, támogatják, és követik azt a fényt, amit leküldtek vele. Az ilyen emberek lesznek azok, akik boldogulnak."
  
  
  
• As-Saff szúra (61) 6. aya: "Jézus, Mária fia ezt mondta: "Izrael gyermekei! Isten küldött hozzátok, hogy megerősitsem a Tórából mindazt, ami már előtte megvolt, és azért, hogy hirt adjak egy Küldöttről, aki majd utánam érkezik meg, és akinek a neve Ahmad lesz." Bár világos jelekkel érkezett hozzájuk, ezt mondták: "Ez nyilvánvaló varázslat"
  
  
  
  Akárki akárhogy is próbálkozik, hiábavaló a keresés, ugyanis nem található Mohamedről Bibliai feljegyzés a zsidó és keresztény szent iratokban. Muszlim apologéták megizzadnak a hermeneutikai körök futása során miközben megkisérlik Mohamedet valamilyen úton módon beleinjektálni a Bibliába. Bármilyen próbálkozás bizonyitottan hiábavaló. Az egyik legnépszerűbb kisérlet az az állítás, hogy az 5Móz 18,15-19-ben feljegyzett "eljövendő Mózeshez hasonló próféta" valójában Mohamed. Ime a teljes szöveg:
  
  
  "Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: Őt hallgassátok! Mind aszerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján, mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak! Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták, amit mondtak. Prófétát támasztok nékik az ő atyjukfiai közül, olyat mint te, és az én Igéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én Igéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!"             
  
  
  Az érv a többihez hasonlóan igencsak problematikus. A legdurvább baklövés a szövegkörnyezet figyelmen kivűl hagyásában rejlik, tudniillik a 15. és a 18. versben található "atyafi" megjelölés teljes egészében az izraelitákra korlátozódik. 5Mózes 18. fejezet 1. és 2. verse pontos meghatározással szolgálnak az "atyafi" szó kontextuális definiálásában:
  
  "A lévita-papoknak, a Lévi egész nemzetségének ne legyen se része, se öröksége Izraellel, hanem éljenek az Úrnak tüzes áldozataiból és örökségéből. Annak okáért ne legyen néki öröksége az ő atyjafiai között: Az Úr az ő öröksége, amint megmondotta néki."
  
  Látjuk tehát, hogy a "atyafi" csak is kizárólag az izraelita népre utalhat. Mivel a 15-19. versekben a várt próféta "Izrael atyjafiai" közül fog érkezni, Mohamed, mint versenytárs labdába se rúghat.
  
  A másik kedvenc a Vigasztaló vagy Segitő, Akit Jézus János evangéliuma 14. és 16. fejezetében igért meg. János 14,15-17-ben Jézus szavait olvashatjuk:
  
  "Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja Őt és nem ismeri Őt; de ti ismeritek Őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad." 
  
  Rendkivül nehéz Mohamedet beleolvasni ezekbe a sorokba, ugyanis a megigért Vigasztalóról Jézus úgy beszélt, mint Aki a követőivel marad örökre és bennük lesz... Mohamed képtelen volt ennek teljesitésére. A muszlim értelmezés továbbá meglepő mértékben figyelmen kivül hagyja az általános szövegkörnyezeti összefüggéseket. Amennyiben az igéret a prófétára utal, a teljesitésére csak 600 évvel később került sor, igy hát bármit is mondott Jézus, nem volt fontos a tanitványoknak.
  
  

  

  
  
  János 15,26-27-ben tovább olvashatunk a várt Vigasztalóról
  
  "Mikor pedig eljön majd a Vigasztaló, akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Szelleme, aki az Atyától származik, Ő tesz majd énrólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva énvelem vagytok."
  
  
  Mohamedet Jézus küldte? Vajon ő az Atyától származik (Tőle jön ki)? Továbbá a tanitványok bizonyságtétele közvetlenül kapcsolódik a megigért Segitő eljöveteléhez, igy hát ennek az igéretnek a beteljesédeseét mindenképp azokban a tanitványokban kell keresni, akikhez cimezve lett. János 16,7-14 további bonyodalmakat vet fel:
  
  "De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jön el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm Őt tihozzátok. És Ő, amikor eljön, megfeddi a világot bűn, megigazulás és ítélet tekintetében. Bűn tekintetben, hogy nem hisznek énbennem, Megigazulás tekintetében, mert én elmegyek az én Atyámhoz, és többé nem láttok engem, És ítélet tekintetében, mert e világ fejedelme megítéltetett. Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. De mikor eljön Ő, az igazságnak Szelleme, elvezet majd titeket minden igazságra. Mert nem magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek."
  
  Ez a szövegrész méginkább világossá teszi, hogy a Segitőt Jézus küldi valamint konkrétan az általa megcimzett emberekhez kell, hogy érkezzen. Mohamed további hat évszázadon át nem jelent meg a szintéren. Arról is tudósitást kapunk viszont, hogy a Segitő Jézust fogja dicsőiteni. Folytathatnánk még és sok más egyéb igerészt is fel tudnánk hozni, amelyeket a muszlimok kimondott előszeretettel idéznek Mohameddel kapcsolatos állitólagos próféciaként, azonban mindegyike gyenge érvként szolgál a bizonyitásban. Valójában a fenn idézett két szakasz a képezi leggyakrabban a vitatárgyat: ezek a muszlim apologéták kedvencei.
  
  Miután a muzulmán hitvédők konfrontálására kerülnek a Koránnak ezen -  a Bibliáról alkotott - nyilvánvaló baklövéseivel, gyakran megkisérelnek a keresztény iratok meghasisitásával kapcsolatos érvekkel előhozakodni, továbbá állitásuk szerint  az Evangélium (Incil) specifikusan egy Jézusnak (a Koránban "Isa") adott (kinyilatkoztatott) különálló könyvre utal, holott történelmi feljegyzés nem maradt utána. Ahogy azt később is láthatjuk, sem a történelmi hagyatékok sem pedig a Korán nem engednek bennünket erre a következtetésre jutni.
  
  Eltűnt vagy meghamisitották-e a Tóra és az Evangélium üzenetét?
  
  A muzulmánok képtelenek következetesen állitani, hogy a korábban kijelentett szent iratokat meghamisitották vagy nyomuk veszett volna ugyanis úgy tűnik, hogy a Korán feltételezi, hogy ezek a szkriptúrák a "könyv embereinél" vannak (zsidók és a keresztények). Az érv itt meglehetősen erős és komoly vonzata van, amelyet lehetetlen csak úgy megkerülni.
  
  
• Al-Baqara szúra (2) 91. aya: "Amikor azt mondják nekik: "Higyjetek abban, amit az Isten kinyilatkoztatásként leküldött nektek!", akkor ezt mondják: "Hiszünk abban, amit leküldtek nekünk." De megtagadják azt, ami később jött, holott ez az Igazság csak megerősiti azt, ami már náluk van. Mondd: "Miért öltétek meg Isten prófétáit, ha valóban hivők vagytok?"
  
  
  Ez a vers azt állitja, hogy Allah korábbi kijelentései (a Tóra és az Injil)  a Korán kijelentése idején a 7. században "náluk van" (a Könyv Embereinél). Abban az esetben, ha a Korán által megcimzett zsidók és keresztények nem fértek hozzá a Szentirásokhoz, a fenti versnek semmi értelme nincs. Ime még egy vers, amely szemlélteti az állitásom.
  
  
• Szúra Ál-Imrán (3) 70. aya: "Könyv emberei! Miért tagadjátok meg Isten jeleit, holott ti magatok tanúsithatjátok, hogy ezek igazak?"
  
  
  
  

  

  
  Újfent a zsidók és a keresztények a tanúk az előzőleg ihletett szent iratok verseire. A "ti" kétségtelenül Mohamed idején élő zsidókat és keresztényeket jelöli. Ugyanebben a fejezetben van még egy vers:
  
  
• Szúra Ál-Imrán (3) 199. aya: "A Könyv Emberiből vannak, akik nem hisznek Istenben, és abban, amit kinyilatkoztattak nektek és nekik, és vannak közöttük olyanok, akik alázatosnak mutatkoznak Isten felé, és soha nem adnák el aprópénzért Isten jeleit. Nekik is meglesz ezért Uruknál a fizetségük. Isten gyors az elszámoltatásban."
  
  Megfigyelhetjük, hogy a fenti vers többes számot használ: "nektek, nekik". Nyilvánvaló tehát, hogy a kinyilatkoztatást nem csak Jézus kapta meg, de a Könyv Emberei is. Nos hát akkor miért hangoztatják folyton a muszlimok, hogy az Indzsil (Injil; Evangélium) kizárólag Jézushoz érkezett?
  
  A szóban forgó témával kapcsolatban a leggyakrabban idézett vers minden bizonnyal a Korán ötödik fejezetében található.
  
  
• Szúra Al-Má'ida (5) 43-49. aya: "Hogyan tehetnek meg téged döntőbirónak (zsidók), ha egyszer birtokukban van a Tóra, amiben ott van Isten itélete, és amitól mégiscsak elfordulnak? Ezek bizony nem igazi hivők! Korábban leküldtük a Tórát, amiben útmutatás van és fény, hogy azok a próféták, akik alávetették magukat Istennek, eszerint itélkezzenek azok közt, akik követik a zsidó hitet, akárcsak a rabbik, valamint az irástudók is annak alapján itélkezzenek, amit Isten Könyvéből rájuk biztak, hogy megőrizzék ezt, amire ők maguk a tanúk. Rabbik és irástudók! Ne az emberektől féljetek. Éntőlem féljetek! Ne adjátok el aprópénzért jeleimet! Akik nem annak alapján itélkeznek, amit Isten küldött le, azok mindannyian hitetlenek. Megparancsoltuk nekik a Tórában, hogy életet életért, szemet szemért, orrot orrért, fület fülért, fogat fogért, és ha megsebesitenek valakit, akkor azért is hasonló megtorlás jár. De ha valaki jótékonyságból eltekint ettől, akkor annak bűnbocsánatként szolgál ez a cselekedet. Akik nem annak alapján itélkeznek, amit Isten küldött alá, azok vétkesek. A nyomukba küldtük Jézust, Mária fiát, hogy megerősitse azt, ami már korábban megvolt a Tórában. Az Evangéliumot küldtük le neki, amiben útmutatás és fény van, hogy megerősitse azt, ami már korábban megvolt a Tórában, útmutatásként, és figyelmeztetésként az istenfélők számára. Az Evangélium népe annak alapján itélkezzen, amit ebben leküldött az Isten. Akik nem annak alapján itélkeznek, amit Isten leküldött, azok mindannyian bűnösök. Próféta! Leküldtük neked a Könyvet az Igazsággal, hogy ez megerősitse mindazt a Könyvből, ami korábban megvolt, és újra megerősitse ezt. Annak alapján itélkezz, amit Isten küldött le, és ne kövesd hiú vágyaikat, mert hisz ez eltérit téged attól az Igazságtól, ami megérkezett hozzád. Mindegyikőtöknek egy irányt és egy utat szabtunk meg. Ha Isten úgy akarta volna, akkor egyetlen közösségnek tett volna benneteket. De Isten próbára akar tenni benneteket azon keresztül, amit eljuttatott nektek. Ezért versenyezzetek egymással a jótettekben. Istenhez fogtok visszatérni mindannyan. Ő pedig tudtotokra adja mindazt, amiben korábban összekülönböztetek egymással. Próféta! Annak alapján itélkezz közöttük, amit Isten leküldött, és ne kövesd az ő hiú vágyaikat. Óvakodj tőlük, nehogy akár csak egy részétől is eltántoritsanak annak, amit Mi kinyilatkoztatásként leküldtünk neked. Tudd meg! Ha elfordulnak, Isten megbünteti őket azokért a bűneikért, amelyeket korábban elkövettek. Az emberek közül valóban sokan törvényszegő bűnösök."
  
  Hogyan itélkezhetnek a zsidók és a keresztények a Tóra és az Evangélium alapján, ha akkoriban nem volt hozzáférésük ezekhez a manuszkriptúrákhoz? Ismételten a következő vers is feltételezi, hogy a Könyv Embereinek hozzáférése volt az előbbiekben leküldött szent iratokhoz. Egyesek előszerettel vonják a figyelmünket a 48. versre, amely lejegyzi, hogy a Korán az azt megelőző szent iratok felügyelője (Muhaimin), ezért a Koránt kell alapul venni annak meghatározásában, hogy mely részek vetendők el vagy fogadhatók el a korábbi iratokban. Sajnos viszont legalább 3 problémának ad okot az efféle válaszadás:
  
  1. Miért kényszeritene Allah a keresztényeket körkörös érvelés alapján hozott itéletre? Lényegében Allahnak ezt kellene mondania a keresztényeknek: itéljétek meg a Koránt a Szentirásotok alapján, de csak annyiban, amennyiben megegyezik azzal!"
  
  2. A 48. vers a keresztények tekintetében irreleváns, ugyanis a szöveg Mohamednek valamint követőinek szól, kvázi a korábbi szent iratok koráni alapon való vizsgálatára szólitja fel őket, viszont a 47. vers a keresztényeket cimzi meg, és arra hivja fel őket, hogy az Evangéliumuk alapján hozzanak itéletet és az alapján állapitsák meg az Igazságot! Miért kényszeritene Allah a keresztényeket egy meghamisitott forrás alapján való itélethozatalra?
  
  3. A Muhaimin a szövegösszefüggés alapján nem jelenti, hogy a Korán a Biblia meghamisitott voltát tenné egyértelművé. Amennyiben alaposan szemügyre veszed a kontextust kezdve a 43. verssel, látható, hogy a szövegezés törvényekről, azaz kifejezetten szabályokról szól. A lényeg tehát itt az, hogy a Korán meghatározza a muszlim számára, hogy melyik parancsolatok és korábbi rendszabályok érvényesek a muzulmán részére valamint melyek kerültek érvénytelenitésre (a megkövezés alkalmazható-e a Sharia-ban?; mi a helyzet a Sabbath megtartásával, stb.) Semmilyen formában nem szól a korábbi Szent Iratok szövegi meghamisitásáról
  
  Továbbá:
  
  Szúra Al-Má'ida (5) 68. aya: "Mondd: "Könyv Emberei! Minden alapot nélkülöztök hitetekhez mindaddig, amig nem tartjátok be a Tórát, az Evangéliumot és azt, amit knyilatkoztatásként kaptatok Uratoktól". Próféta! Amit neked leküldtek, sokukban közülük csak az engedetlenséget és a hitetlenséget növeli. Ne búslakodj azok miatt, akk hitetlenek"
  
  
  
  Nem csak hogy parancsolja ez a szövegrész a Könyv Embereinek, hogy tartsák be a Tórát és az Evangéliumot (amelyek náluk kellett hogy legyen, különben az utasitásnak nem volna értelme), hanem tájékoztatja is őket, hogy a szent iratokat korábban ők "kapták meg". Kire utal a többes szám második személy? A szövegkörnyezet alapján csak a Könyv Embereire utalhat. Ez viszont nehezen összeegyeztethető azzal a muszlimok által fenntartott népszerű elképzeléssel, hogy az Evangélium csak Jézusnak lett kijelentve és röviddel ezután nyom nélkül eltűnt a történelem szinfalai mögött.