Válasz a Magyar Iszlám Közösség a Facebookon közzétett Jézussal kapcsolatos álláspontjára

A válaszadás az alábbi facebook oldalon Jézussal kapcsolatos gondolatokat közlő rovatra való felelet. https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=886274991396551&id=308414155849307&hc_location=ufi

 

 

Mielőtt bármilyen okfejtésbe is belefognék, szeretném letenni az alapvető irásmagyarázati szabályokat:

1. Egy versnek Önmagában nincs értelme a szövegkörnyezeti összefüggések nélkül, kivéve ha univerzális elveket fektet le.

2. Nem kezdhetünk érvelést annak alapján, hogy a később érkezett kijelentésekben található igazságok alapján állapitjuk meg az előbb kijelentett szentiratok igazságait (az Evangéliumban található végkövetkeztetések az Ószövetség alapján magyarázhatók meg --> az Ószövetség itél az Evangélium felett, és a kettő a Korán felett; visszafelé nincs út)

3. Nem élhetünk kettős mércével! Amennyiben egy logikai következtetés elég jó egy állitás bizonyitására, ugyanaz a logikai következtetés elég jó kell legyen a szemben álló érv megerősitésére is.

 

Fontos leszögezni, hogy mi keresztények nem 3 Istenben hiszünk - ahogy azt sokan feltételezni vélik lévén, hogy vagy tudatlanok vagy szándékosan félre képviselik a hitünket. Jézus Krisztus követői mindig is egy Istenben hittek, akiket a monoteista trinitáriusok csoportjába sorolhatunk. A Szentháromság fogalma nincs a Bibliában, ahogy a Tauhid sem a Koránban. A fogalmat az egyháztörténelem első századaiban Erasmus egyházatya vezette be azért, hogy gyűjtőnévvel illesse a zsidó-keresztény népek Szent Iratai Istenről alkotott képét.

A keresztények Isten-hite a következő: az EGY ISTEN LÉNYT három különálló SZEMÉLY alkotja, akik minden tekintetben isteni tulajdonság és minőség birtokosai, akik együtt gyakorolják az isteni attribútumokat: örökkévaló, öröktől fogva létező és Mindenható személyek: az Atya, a Fiú és a Szent Szellem. Az Atya nem a Fiú, a Fiú nem a Szent Szellem, a Szent Szellem nem az Atya, ők hárman különálló személyekként alkotják az EGY Isten teljességét. Az "Isten" szó nem név, hanem egy titulus, hasonlóképpen az ember voltom határozza meg, hogy MI vagyok, de a személyiségem (érzelmeim, értelme,  akaratom, öntudat, stb. ) azt, hogy KI vagyok. Fontos érteni, hogy a fogalom matematikai levezetése nem a triplex egyenlettel írható le, miszerint 1 + 1 + 1 = 1, ugyanis ez ellentmondást jelentene, hanem triun egyenlettel: 1 × 1 × 1 = 1. Amikor azt a szót halljuk, hogy "szőlő", rögtön sok pici apró szemecske ugrik fel a kepzeletünkben, mégis a szőlőfürt egyetlen szegmense sok pici résznek, ahol együtt alkotják a "fürt" fogalmát. Hasonlóan az 1 Isten LÉNY is 3 SZEMÉLYBEN osztozik a titulusban.

 

Állitás 1:

"Jézus soha nem hívta magát Istennek."

 A rovat írója azt állítja, hogy Jézus Istentől különálló személynek állította magát, és feltételezését a Bibliából való levezetéshez idéz belőle:

A cikkely irója Márk evangéliuma 10. fejezet 18-ét hozza fel érvként Jézus Krisztus Isten voltának megcáfolására.

"Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten."

Fontos figyelembe vennünk a történelmi, helyzeti és szövegkörnyezeti kontextust. Szögezzük le, hogy ha valaki idiótának hiv, amelyre visszakérdezem: "Miért hivsz idiótának?", nem jelenti azt, hogy önmagamról állitom, hogy az vagyok, úgyhogy ez gyenge érv Jézus Istenségének megtámadásában. 

A Jézusnak tetszett az fiatalember igyekezete a parancslatok megtartásában, de rámutatott a gazdag ifjúnak hiányára, nevezetesen hogy az a rengeteg földi kincs, amelyet birtokolt, fogva tartotta a szivét és bármennyire is igyekezett megtartani a törvényt, nem ütötte meg az Isten által szabott mércét, nem látta az első parancsolat fontosságát, az Isten mindenek felett való szeretetét. Az első parancsolat igy szól: "Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből." (5Móz 6,4) amelyen függ az egész törvény és a próféták (Máté 22,40). Jézus rámutatott a szive fogyatkozására, miszerint imádatának tárgya a vagyona volt. 

 Ezért szólhatott Jézus igy a 22. versben:

"...Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; és jer, KÖVESS ENGEM, felvévén a keresztet."


Jézus az ŐT való követést hozta fel követelményként ahhoz, hogy kincset szerezhessen a főember a mennyben. Isten szeretete volt a követelmény a problémájának orvoslásában, mégpedig JÉZUS követésében!

Jézust követni = Istent szeretni

Istent szeretni = Istent követni

Konklúzió: Jézus Krisztus Isten!

 

Ismétcsak, ha a Koránba lapoznék és egyetlen verset kiragadnék a szövegkörnyezetből önkényes teóriákat és tanokat kreálva, belemagyarázva a szövegbe információkat, melyeket az író nem szándékozott kommunikálni, rögtön a kettős mérce bűnével vádolna a muszlim azzal az igénnyel, hogy nézzem meg miről szól a szövegkörnyezet, a fejezet és a lejegyzett szavak történelmi háttére. Ennek ellenére sajnos ezt az igényt csak úgy felrúgja, mihelyst az ő álláspontját akarja igazolni engem vádolva avval a bűnnel, amiben ő maga sáros.

 

"Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét. (János 5:30)

Ironikus, hogy a cikk írója olyan fejezetből idéz,  amelyik tele van Jézus Istenségével kapcsolatos állitásokkal. Érdekes, hogy a hipotézisét alátámasztó verset ragadta ki a teljes szöveg figyelembe vételének igénye nélkül. Amennyiben az író azt akarta bizonyítani, hogy Jézus különálló személy az Atyától, cáfolatra semmi okom, de feltételezem, hogy mindezt Jézus Istenségének tagadása céljából tette. 

Az események kontextusa a farizeusokkal való párbeszéd, amelyre egy szombatnapon történő gyógyítás eseménye kapcsán került sor. A fejezet iróniája, hogy Jézust azért üldözték és kérték számon, mert Istennel egyenlőnek állította magát. 

 

"E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel." ( János 5,18 )

 

"Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt." ( Ján 5,22-23) 

 

Jézus itt nem kíván kevesebbet az Atyának kijáró tiszteletnél. Azt az imádatot követeli meg, amely egyes egyedül Istennek jár. Jézus minden kétséget kizaróan Istennek állította magát. Éppen emiatt akarták a zsidók likvidálni.

Ajánló
Kommentek
  1. Én